2025. március 17.

A megbocsátás nem természetes számunkra. Az igazságérzetünk tiltakozik ellene, a szívünk megsebzetten zárkózik el, és minden porcikánk igazolni akarja, miért ne kellene újra és újra elengedni a másik vétkét. De Jézus nem hagy mozgásteret: ha a testvérünk megbánja, bocsássunk meg. Sőt, akkor is, ha naponta akár hétszer is ellenünk vét.

Ez az igazi szeretet próbája. Hiszen a világ azt mondja: "Elég volt, többször nem adok esélyt!" Jézus viszont azt mondja: "Bocsáss meg!" Ez nem a bűn relativizálása vagy elnézése, hanem az Isten szerinti kegyelem gyakorlása. A megbocsátás nem a másik ember érdeme miatt történik, hanem azért, mert mi magunk is így kaptunk irgalmat. Hányszor mentünk Istenhez ugyanazzal a bűnnel? Hányszor kértünk új kezdetet? Ő sosem mondta: "Elég volt, többet nem bocsátok meg!"

De mi van, ha a másik ember visszaél a megbocsátással? Mi van, ha nem változik meg igazán? Jézus nem azt mondja, hogy naivul hagyjuk, hogy újra és újra megbántsanak. Azt mondja, ha megbánja, bocsássunk meg. Ez azt jelenti, hogy a szívünk ne zárkózzon el a másik előtt, hanem legyen kész a kiengesztelődésre. Az igazi megbánás mindig magával hozza a változást is. De az első lépés az, hogy elengedjük a sértettséget és az ítélkezést.

A megbocsátás felszabadít. Nemcsak a másikat, hanem minket is. Nem láncol a múlt fájdalmaihoz, nem mérgez meg keserűséggel. Engedjük, hogy Isten szeretete formálja a szívünket – mert ahol megbocsátás van, ott győzött a kegyelem.