2025. január 20.

A hitelesség az egyik legfontosabb eszköz egy oktató vagy vezető kezében, amely példájával képes másokat megérinteni és irányt mutatni. Egy testnevelő tanár esete jól szemlélteti ezt: az egyik diákja, aki korábban nem szeretett tornázni, teljesen megváltozott, amikor látta, hogy tanára nemcsak munkaköri kötelességből, hanem életvitelszerűen sportol. Ez a személyes példa meghívta a fiút egy új útra, és végül ő is rendszeresen futni kezdett. Pál apostol hasonló elvet fogalmazott meg, amikor Timóteust arra buzdította, hogy ne csak szavaival, hanem életével is hirdesse az evangéliumot. Timóteusnak, aki fiatal volt, példamutató erkölcsi értékekkel kellett kiállnia a gyülekezet előtt, hogy hiteles vezetővé válhasson. Pál arra intette őt, hogy legyen összhangban a hite és az élete, mert az evangélium hirdetése nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul. Egy hívő ember élete felkiáltójelként kell álljon szavai után, mutatva Isten szeretetét és tisztaságát. Az ember azt követi, amit lát, ezért különösen fontos, hogy példát mutassunk szeretetben, tisztaságban és önzetlen segítségnyújtásban. A hitünk szeretet által válik cselekedetté, de gyarlóságunk miatt ehhez gyakran Isten segítségét kell kérnünk. Pál az isteni szeretetről beszél, amely tiszta, önzetlen és mindenkit elérni akar. Ez a szeretet rajtunk keresztül nyilvánulhat meg, ha hagyjuk, hogy Isten vezessen minket. Életünk legyen tiszta és hiteles, hogy másokat is meghívhasson Krisztus követésére. Az ilyen élet nemcsak szavaiban, hanem egész lényében mutatja be, hogy mit jelent Isten dicsőségére élni. Az apostol szavai arra hívnak, hogy példaként éljünk, életünkkel is Istenre mutatva. Minden tettünk és szavunk egyaránt tanúsítsa azt a megváltó szeretetet, amelyet Krisztustól kaptunk.