2025. január 13.

Az áldás legrövidebb definíciója: Istentől kapott jó. Isten jóságának és gazdagságának túláradó kinyilvánítása. Ami belecsordul a mi életünkbe is. Nem csupán földi javak vagy ideiglenes örömök, hanem mindaz, amit Isten a maga teljességéből, tökéletességéből és „boldogságából” ad nekünk. A tökéletesből, az örökkévalóból. Csak az Isten áldhat meg, hiszen Ő az, akiben minden jó forrása és beteljesülése rejlik.

Ő úgy akar minket megáldani, hogy megőriz minket. Az Ő áldása védelmet, békességet és irányítást jelent az életünkben. Nem csupán a látható veszélyektől véd meg, hanem a lelki támadásoktól is. Az Ő áldása az, ami békességet ad még a legnagyobb viharok közepette is. Biztosít minket arról, hogy az Ő kezében vagyunk, és semmi nem történhet az Ő akaratán kívül. Isten őrzése nem passzív jelenlét, hanem aktív vezetés, amely minden lépésünket irányítja, hogy az Ő akarata szerint járjunk. Ebben az áldásban rejlik a biztosíték arra, hogy még ha el is tévedünk, Ő szeretetével visszavezet minket az igaz útra, mert „senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (Jn 10,28). 

Isten gyakran embereken keresztül áld meg minket. Sokszor emberi kezeket látunk, amikor segítséget kapunk, amikor bátorítanak, vagy éppen megállítanak. Dicsérnek vagy intenek. De valójában ezek Istennek a kinyújtott kezei. Mert ezeken keresztül Isten őrzése és vezetése munkálkodik.

Életünkben sokszor csak utólag ismerjük fel, hogy egy adott esemény vagy segítség az Úr áldásának része volt. Amit akkor véletlennek hittünk, később Isten tervének bizonyítéka lesz. Az Ő áldása nem mindig látványos, de mindig tökéletes és időben érkezik.

Ennek az áldásnak a maximuma Jézus Krisztusban nyilvánul meg. Az Ő megváltó szeretete által nemcsak földi életünkre nyerünk áldást, hanem az örök életre is. Krisztus áldása az a kapocs, amely összeköt minket Istennel. Amely megtart minket az üdvösségben. Az áldás tehát nem csupán életünkben „kiosztott” ajándékok, hanem életünk alapja, megtartatása és végső célja is.