2025. február 3.

Izráel azután hadba vonult a filiszteusok ellen, és tábort ütöttek Eben-Háézer mellett, mert a filiszteusok már Afékban táboroztak. A filiszteusok csatarendbe álltak Izráellel szemben, heves harc kezdődött, és vereséget szenvedett Izráel a filiszteusoktól, akik levágtak a harcmezőn mintegy négyezer embert. 
   A hadinép visszavonult a táborba, és Izráel vénei ezt mondták: Miért veretett meg ma bennünket az Úr a filiszteusokkal? Hozzuk el ide Sílóból az Úr szövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből! Ekkor a nép követeket küldött Sílóba, és elhozták onnan a kerúbokon trónoló Seregek Urának a szövetségládáját. Éli két fia, Hofní és Fineás is ott volt Isten szövetségládájával. Amikor az Úr szövetségládája megérkezett a táborba, egész Izráel olyan nagy ujjongásban tört ki, hogy még a föld is megrendült bele. Meghallották a filiszteusok is a hangos ujjongást, és azt kérdezgették: Mi ez a nagy ujjongás, ami a héberek táborából hallatszik? És megtudták, hogy az Úr ládája érkezett meg a táborba. 
   Ekkor félelem fogta el a filiszteusokat, és ezt mondták: Isten jött a táborba! Jaj nekünk – mondták –, mert ilyen még nem volt sohasem! Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki mindenféle csapással sújtotta Egyiptomot a pusztában! Filiszteusok! Legyetek erősek, legyetek férfiak, különben szolgái lesztek a hébereknek, ahogyan ők szolgáltak nektek. Legyetek férfiak, harcoljatok! Harcoltak is a filiszteusok, és Izráel vereséget szenvedett. Mindenki hazafelé menekült, mert a vereség igen súlyos volt: elesett Izráelből harmincezer gyalogos. Elvették az Isten ládáját is. Éli két fia, Hofní és Fineás is meghalt.

1Sám 4, 1-11

Izráel népe súlyos vereséget szenvedett a filiszteusoktól, de ahelyett, hogy bűnbánatot tartott volna, a szövetség ládájától remélt győzelmet. A láda azonban nem volt varázseszköz, hanem egy tárgy, az Úr jelenlétének jele, amely engedelmességet és tiszteletet kívánt. A nép a ládában bízott, nem pedig az Úrban, és azt hitte, puszta jelenléte elég a győzelemhez. Isten azonban nem engedi magát manipulálni, és nem áld meg egy olyan népet és célt, amely nem tiszteli Őt. Nem elég a külső vallásos szokások betartása, ha a szív távol van Istentől. Az Úr az ember szívének állapotát nézi, nem pedig a vallásos jeleket. Izráel hibája az volt, hogy Isten tiszteletét és dicsőségét egy tárgyra, a szövetség ládájára csúsztatta le, mintha az önmagában hordozná az isteni erőt. Ma is sokan követik el ezt a hibát, amikor Istent „szerencsehozóként” kezelik, de nem engedik, hogy valóban Úr legyen életükben. Kereszt a nyakban, Biblia a polcon, vagy templomba járás önmagában nem jelent valódi hitet. Isten áldása azokat éri, akik hittel és engedelmességgel fordulnak Hozzá. Az Úr megengedte Izráel vereségét, hogy ráébressze őket bűneik súlyára és az Istentől való eltávolodásuk következményeire. A szövetség ládájának elvesztése azt jelezte, hogy Isten dicsősége eltávozott közülük. Ez azonban nem a vég volt, hanem egy lehetőség a megtérésre és az újrakezdésre. Az igazi győzelem az Úrral való közösségben és engedelmességben rejlik, nem pedig külső jelekben vagy vallási eszközökben.

Szarka Zsolt, református segédlelkész