2025. február 24.

Az élet olykor kimerít. Még a legerősebbek is elfáradnak, a legkitartóbbak is elgyengülnek. A fiatalság lendülete és ereje sem elég ahhoz, hogy átvészeljük a legsötétebb órákat. Amikor az ember eléri saját határait, ott kezdődik Isten határtalan ereje. Ézsaiás könyvének ezek a szavai arra emlékeztetnek, hogy a valódi erő nem bennünk rejlik, hanem abban, akiben bízunk. Az Úrban bízni annyit jelent, hogy egész valónkat Rá bízzuk, és elengedjük a görcsös irányítást. Az Ő ereje nem csupán pótolja, ami hiányzik belőlünk, hanem megújítja és felemeli a gyenge lelket.

Amikor elcsendesedsz és megállsz a rohanásban, meghallhatod, hogy Isten szárnyakat készít számodra. Nem olyan szárnyakat, amelyek menekülésre valók, hanem amelyekkel magasabbra emelkedhetsz a nehézségek fölé. Mint a sas, amely a szél erejét használja fel repüléséhez, úgy hordoz az Úr kegyelme is a viharok közepette. Nem ígéri, hogy nem lesznek viharok, de biztosít arról, hogy nem esel el bennük. Aki az Úrban bízik, az nem pusztán túlél, hanem szárnyal.

Ez a bizalom nem pillanatnyi érzés, hanem mindennapi döntés. Minden reggel újra és újra elhatározhatod, hogy Isten ígéreteiben bízol a saját erőd helyett. Amikor úgy érzed, hogy már nincs tovább, akkor jön az Úr csendes szava: „Emelkedj fel!” Az Ő ereje akkor válik láthatóvá, amikor a miénk elfogyott. Így újul meg az erő, így válik a fáradtság reménységgé. Nem csupán továbbhaladsz, hanem új távlatok nyílnak előtted. Mert akik az Úrban bíznak, valóban új erőre kapnak, szárnyra kelnek, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.