2025. február 10.

Milyen mély vigasztalás van ezekben a szavakban! Az ember boldogsága nem önmagában rejlik, hanem abban, hogy az Úr az ő ereje. Ha a lelkünk fáradt, és az élet terhei lehúznak, emlékezzünk arra, hogy Isten az, aki erőt ad. Az ő jelenléte az, ami a szívünket megújítja és megerősíti.

Az élet nem mentes a nehézségektől – olykor mi is a „könnyek völgyén” kell, hogy áthaladjunk. Ez a völgy lehet gyász, csalódás vagy küzdelmek időszaka. De az Úr csodálatos módon áldássá tudja formálni még a legfájdalmasabb időket is. Az Ő szeretete olyan, mint az őszi eső, amely megáldja és megtermékenyíti a földet.

Ez a szakasz arra tanít, hogy ne csak a körülményeinket nézzük, hanem a szívünket is készítsük fel az Úrral való találkozásra. Az Isten útjaihoz való ragaszkodás szívbéli döntés. Ha Rá bízzuk az életünket, a nehézségek is áldást hozhatnak. A könnyek forrássá válnak, az áldás pedig továbbadható másoknak is.

Aki Istenben találja meg erejét, az nemcsak önmaga számára nyer áldást, hanem másokat is megáldhat. Az életünk egy bizonysággá válhat arról, hogy az Úr hogyan munkálkodik rajtunk keresztül. Engedjük, hogy Ő formáljon minket, és töltsön meg mennyei erővel!

Kérjük ma is: „Uram, légy az én erőm, amikor a könnyek völgyén járok!” Bízzunk abban, hogy Ő áldással tölti meg az utat, és forrást fakaszt ott, ahol eddig csak szárazság volt. Az Úr vezetése alatt a legnehezebb utazás is boldog, áldott úttá válhat.