Papírszínház előadás a környezettudatosságról

A környezettudatosság kialakítását érdemes már óvodás korban elkezdeni, természetesen szem előtt tartva az életkori sajátosságokat, az ide vonatkozó módszertani ajánlásokat. Ám, mivel óvodai nevelésről beszélünk, két „univerzálisnak” tekinthető módszer is létezik, ami bevetésre készen ott lapul minden óvodapedagógus tarsolyában.

Egyrészt a téma megközelítése az érzelmek bevonásával (empátia, nyitottság, érdeklődés, pozitivitás, megszerettetés), illetve a kérdéskör mesébe ültetése. Ugyanis a mese sokkal több annál a varázslatos világnál, ahol mindig és kizárólag a jó győzedelmeskedik. A mese párhuzamot von, a mese példával szolgál, magyaráz, tanít, szemléltet, megszerettet. A gyermek számára a felfoghatatlan, és életkori sajátosságaiból adódóan az egyelőre érthetetlen fogalmakat „lefordítja” gyereknyelvre. Segít azonosulni a felsorakoztatott problémákkal, lehetővé teszi az érzelmi elköteleződést, úgy, hogy érteni még nem érti (nem tudja szavakba önteni, nem tud definíciókkal szolgálni), ám lelkében már érzi a dolgok igazságát, azok fontosságát és súlyát.

Ez a „megszerettetés” az alapja a fenntarthatóságra és környezettudatosságra nevelésnek az óvodában. Mert vigyázni csak arra tudunk, kímélni csak azt tudjuk, amihez ragaszkodunk, amit szeretünk, amihez pozitív élmények, megtapasztalások kötnek minket.
Ilyen pozitív és maradandó élményben szerettük volna részesíteni a gyerekeket a papírszínház előadásunkkal, amely mese formájában dolgozta fel az újrahasznosítást, bemutatva egy lyukas zacskó váratlan és kiszámíthatatlan kalandjait (Kollár Árpád: Mire jó egy lyukas zacskó?). 

Az előadás során nem csak passzív résztvevői voltak a lyukas zacskó emlékezetes utazásának, de megismerkedhettek testközelből a mellékszereplőkkel is: a széllel, a kilapított trombitával, a rezesbandával. Meghallgathatták a tűzoltózenekar „fellépését”, ami jellemző módon táncos mulatsággal zárult.

Így volt, igaz volt, mese volt!