Hóemberek világnapja

A hóember orra

Sok hó esett, a gyerekek alig várták, hogy kimehessenek játszani a finom puha hóba. Ebéd után, az utca valamennyi gyereke, kinn hancúrozott az udvaron. Szánkóztak, hógolyóztak, csak úgy röpültek a hógolyók.
Egyszer az egyik gyerek eltalálta:
- Építsünk - hóembert!
A sok kisfiú, és kislány hozzálátott a hóember építéséhez. Csak úgy gurították az egyre nagyobbra gömbölyödő hógolyókat.
Hamarosan el is készült a hóember. Szénből lett az szeme, szája, és kabátján a gombjai. Került egy szép piros lábas is, ebből lett a kalapja. Az orrának pedig egy hatalmas répát tettek. Hamarosan este lett, a gyerekek hazamentek, a hóember pedig ott maradt egyedül. A nagy csendben egyszer csak valami motozást hallott. Egy éhes kis nyulacska jött elő a havas bokrok közül.
- Nini egy szép répa!- mondta és ugrott egy nagyot, és lekapta a hóember répa orrát.  Jóízűen megeszegette, és futott haza a nyuszi házba.
Másnap a gyerekek nagyon csodálkoztak, hova lett a hóember orra? Kerestek egy szép kerek krumplit azt rakták a hóember orrának.
Este mikor hazamentek a gyerekek, elcsöndesedett minden, a hóember újra neszezést hallott. Hát egy vadmalacka kocogott elő a fák mögül. Kiszimatolta a finom édes krumpli illatát. Fölágaskodott és óvatosan elvette a krumplit, megeszegette és futott haza az erdőbe.
Másnap reggel a gyerekek nagyot néztek:
- Hova lett a hóember orra? 
A gyerekek kitaláltak egy ravasz dolgot, kerestek egy szép nagy piros csípős paprikát, azt rakták a hóember orrának. Nem is vitte senki.
Egész télen vígan állt a hóember, büszke volt a paprika orrára.